Üdvözöljük Szentkatolna község hivatalos webodalán.

Földrajz

      Kézdivásárhelytől 4 km-re délre a Feketeügy jobb partján fekvő községközpont.


Történelem

      1332-ban Sancta Catherina néven említik először a pápai tizedjegyzékben; nevét középkori temploma védőszentjéről, Szent Katalinról kapta. Régi temploma az 1802. évi földrengésben összeomlott. Mai római katolikus temploma Demény Antal budapesti tanár adományából épült 1815 és 1823 között. A Sinkovits-kúria a 19. század elején épült empire stílusban. A Kühnle-kúria valamivel későbbi neoklasszicista épület. 1910-ben 985 lakosából 978 magyar, 2 román volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. Templomát 2016-ban felújították: a belső festés mellett megújult a hangosítás és restaurálták az oltárt és a szószéket.


Népesség

      1992-ben 1435 lakosából 1404 magyar, 27 román volt.


Személyek

      Itt született a 18. században Cseh Sándor 48-as honvéd alezredes.

      Itt született 1841-ben Bakk Endre kanonok.

      Itt született 1844-ben Bálint Gábor turkológus, az első magyar eszperantista, egyetemi tanár.

      Itt született 1860-ban Sz. Bálint Benedek fametsző, grafikus, iparművész.

      Itt született 1898-ban Luka László pénzügyminiszter.

      Itt született 1944-ben Kovács László fotóriporter.


SZENTKATOLNA KÖZSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

      Kovászna megye Szentkatolna községét az 1968-as romániai közigazgatási felosztás alapján a következő falvak alkotják: Szentkatolna, Hatolyka, Imecsfalva, Kézdimartonfalva és Kézdimárkosfalva, mely két falurészből áll Kézdimárkosfalva és Mátisfalva. A község létrejötte a központosított közigazgatást követő pártállami akaratnak az eredménye. Mátisfalva önállósága 1889-ben szünt meg, amikor is Kézdimárkosfalvához csatolták. A többi falu 1950-ig viszonylag megőrizte önállóságát. Az Orbaiszékhez tartozó Imecsfalva a községközponthoz való közelsége miatt került a község falvai közé. 1968 előtti közigazgatási előírások szerint Kézdimartonfalva, Kézdimárkosfalva és Hatolyka alkotta a Kézdimartonfalva központal rendelkező községet.


A község fekvése

      A község Erdélyben, a Délkeleti-Kárpátok belső kanyarulatában, a Bodoki-, Torjai- és Nemere-Hegységek, valamint a Berecki- és Háromszéki-havasok koszorúzta Felsőháromszéki-medence központi tájékán, átlag 540-555 m tengerszint feletti magasságban, a Nemere- hegységből eredő Feketeügy árterületéből kiemelkedő teraszperemen helyezkedik el. A község szomszédai:- északnyugaton Kézdivásárhely, keleten Gelence, nyugaton Csernáton, délen Dálnok és délkeleten Zabola.

      A községközpont Szentkatolna, Kézdivásárhelytől 4 km-re, a Kovászna felé vezető 121-es (2011-ben újjáépített) megyei műút kétoldalán terül el. Hatolyka a községközponttól 3 km-re délre, a Feketeügy árterületén illetve teraszperemén helyezkedik el. Ezt követi déli irányban Kézdimartonfalva a községközponttól 6 km-re a Völgy árka nevü patak két oldalán, amelynek Feketeügybeli torkolatánál volt a település és lehet, a Háromszéki medence eggyetlen fedett, a Fekeügyet átívelő hídja. A hídat a második világháború alatt lebombázták, a megmaradt részét az 1970-es évek árvizei tönkretették. Továbbhaladva Csernáton irányába, a községközponttól 8 km-re helyezkedik el Kézdimárkosfalva a Csernáton patak (Ika patak- Orban Balázs) bal oldalán, amelyet a Közpázsintnak nevezett kis rét választja el Mátisfalvától. Imecsfalva a község településeinek 5-ik falva, a községközponttól 3 km-re délkeletre, a Kovászna felé vezető 121-es (2011-ben újjáépített) megyei műút kétoldalán, a Gelence patakának a Feketeügybe való torkolatánál képződött hordalékkúp szélén terül el.

      Szentkatolna község felszínformája síkság. A természet állandó tevékenységének a hatására kialakult felszínforma biztosította a földművelés feltételeinek az alapját. A lápos területek hasznosítását lecsapolási és folyószabályozási munkálatokkal érték el, amelyet már 1882-ben tervbe vették Háromszék vármegye akkori illetékesei.

      Szentkatolna község altalaját vassal átitatott agyagpala képezi. Alattuk valószínű, hogy a kárpáti flis zóna belső és külső vonulatának érintkezési övezete süllyedt alá a medence tektonikus beszökkenése idején. A Kovászna irányába, Szentkatolna községen áthaladó szerkezeti vonal jelenlétéről, ásványvízforrások tanuskodnak. Bányai János geológus is beszámol erről, azt írva, hogy: „A Fortyogó fürdő felé Oroszfalu határát képező lecsapoló árokban ,van egy igen hordott, jóízű borvízforrása [Szentkatolnának]. Az árokban mintegy 50 m hosszúságban szivárgások és bugyborékolások láthatók.” Beszámol ugyanakkor egy, a vasúti megállóhoz közeli, a vasút és a mezei út kereszteződésénél kimúlófélben lévő, vasas lerakódású borvízforrásról is.

      Dávid József „Székelyföld írásban és képekben” 1941-ben megjelent könyvében olvashatjuk: „Szentkatolna határában 1666-ban egy gőzölgő kénüreget fedeztek fel, amely hasonlít a torjai Büdös barlanghoz.” Ezt a határrészt Dobogónak nevezték. Ehez hasonló feljegyzések vannak Bakk Endre történeti munkájában (a Bak és Jancsó család története).

      Hatolykát már a lerégibb összeírásokban is fürdőmedencével rendelkező településként tartották nyilván. Széndioxidos kigőzölgését, mofettáját már századokkal ezelőtt, kezdetleges módon ugyan, de gyógyászati célból használták. Az 1971-ben épített fürdőt, 2009-2010 ben, a Turisztikai Minisztérium és a Megyei Tanács hozzájárulásával újjáépítette a községi előljáróság. Hatolykán a régi iskola-óvoda udvarán lévő kút, a Falu kútja, valamint több családi gazdaság udvarán lévő kutakban is borvíz található.

      Ásvanyvízforrások voltak hajdan a Hatolykával szomszédos Martonfalva és Imecsfalva határában is, amiről ma is tanuskodnak a Borvízkút, Borvízre menő, Borkút és a Borkút dombja helynevek.